Kylie Scott 2013-ban adta ki a Stage Dive könyvsorozat első kötetét, a Lick-et, amelyet a Play, illetve a Lead követett. A Lickben Ev és David kapcsolatát ismerhettük meg, a Playben az őrült Mal és Anne szerelmének kibontakozásának lehettünk tanúi, míg a Leadben Jimmy és Lena szeszélyes kalandját követhettük nyomon. A negyedik és egyben utolsó könyv a Deep, ahol az első három kötetben kevésbé megismert Ben életébe tekinthettük bele, aminek Lizzy, Anne testvére is nagy szerepet kapott.
A történet egy olyan prológussal kezd, ahol kvázi az egész történet poénját lelövik...részben. Anne kishúga, Lizzy terhes és alig meri bevallani. Egy baráti vacsorán azonban kitör belőle az egész és eluralkodika káosz. A gyermek apja ugyanis Ben, a Stage Dive gitárosa, akinek Mal megtiltotta, hogy bármi köze legyen a lányhoz. Persze nem bírta magát távol tartani tőle, bár Lizt sem kellett félteni. Kicsit végig az az érzése lehetett az embernek, mintha egy rajongó lenne, aki képtelen lemondani imádottjáról. Sajnos ez a feeling a 328 oldalon végigkísért, így kettős érzelmekkel végezhettem ki a sorozat utolsó részét.
"Mondj, amit csak akarsz, tépd darabokra a lelkem, de akkor is melletted maradok."
Ben karaktere egy érdekes jelenség. Sokszor tudtam volna fejbevágni, amekkora baromságokat művelt. Tulajdonképpen egyik sem volt megoldhatatlan, de az írónő mégis annak állította be. A semmin vitatkoztak Lizzyvel és felesleges konfliktusokat generált egy-egy beszélgetés közöttük. Persze nem azt mondom, hogy nem voltak szép és jó pillanataik, de nekem kevés volt. Az epilógus utáni pár fejezet, ahol megtudtuk mi is történt azon az éjszakán, az volt igazán a könyv mélypontja. Nem tartom felesleges soroknak, de amiatt nem tudtam megkedvelni Lizzyt a történet végére sem. Nem volt unszimpatikus, de túlzottan szerethető karakter sem. Messze volt Evtől, de Lenatól még távolabb állt. Sajnos ezek miatt voltam az egész könyvvel úgy, hogy jó volt, jó volt, egynek elment, de ennyi. Köszönöm, nem kérek belőle többet. Egy előnye volt, hogy Kylie nem húzta túlzottan a sztorit. Pont elég volt belőle az a kicsivel több, mint 300 oldal.
A Deep szépsége és pozitívuma Ben őszintesége volt. Ő végig hangoztatta, hogy imádja az életét, a piát és a nőket és ezen nem kíván változtatni. Bár néha ez átment túlzásba, mégis valahol így volt reális. Tény, hogy a végére tipikus szerelmi sztori lett, de legalább addig megvolt a realítása a kapcsolatuknak Lizzyvel.
"Azok, akiknek gond van az önbecsülésével, általában tartanak a szerelemtől, hiszen mivel nem képesek önmagukban észrevenni az értékes vonásokat, lehetetlennek tartják, hogy mások észrevegyék bennük."
Akit még megkedveltem, az Ben tesója, Martha volt. Bár korábbi kötetekben már feltűnt, itt kicsivel több szerepet kapott és amit a szülésnél művelt. Zseniális. Nehogy azt higgyétek, hogy egy kedves és aranyos hölgyeményről van szó, hiszen kicsit sincs így. A lány ugyanis Ben pénzén élt és egy elkényeztetett kis liba volt, de valahol mégis kedvelhető és üdítő. Kellett a könyvbe, mert nélküle még annyi vicces párbeszédet sem hallhattunk volna, mint így.
Értékelés: 10/6. Bár nem éreztem ennyire rossznak, képtelen vagyok ennél jobbra értékelni. Valahogy nem fogott meg és Jimmy történetével amúgy is magasra tette a lécet az írónő. Sajnálom, hogy végül ilyen érzéseim vannak a sztorival kapcsolatban, ám a lezárást kicsit sem sajnálom. Attól függetlenül, hogy nem volt igazán reális, kedveltem az utolsó jelenetet és azt is, hogy kiderült, mi lett végül Lena és Jimmy sorsa. Hiába próbálta kedvelhetővé tenni Kylie Scott a banda basszusgitárosát, sajnos rajtuk nem bírt túltenni az utolsó kötettel sem. Véget ért a Stage Dive története és hiányozni fognak a srácok és persze a csajok. Egy igazi családtól kellett búcsúznunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése